Magunk mögött hagytuk a tűzoltó utcai klinikát, remélem végleg. Ma jöttünk haza, Borinak nagyon gyorsan magához tért a kis szervezete.
De ne szaladjunk ennyire előre. Szombaton este 7-kor értünk be, nálam mindkét gyerekkel. Tanulságos beszélgetés az ügyeletes orvossal:
- Mi a panaszuk?
- Nyügös, nincs jól a gyerek.
- Láza volt?
- Nem.
- Anyuka ez egy ügyelet, legközelebb akkor jöjjenek ha láz is van.
- De nagyon sápadt is, ha nincs gond szivesen hazamegyünk.
- Biztos nem lesz jó a vérképe, de a nyálkahártyája nem tűnik nagyon fakónak, valószinüleg hazamehetnek. (Nem is értem, hogy képzelte, hogy majd ránézésre megállapitja mennyire sápadt a gyerek.)
Itt már annyira megdöbbentem, hogy elvesztettem a türelmem és kissé ingerülten megkérdeztem, hogy baj-e hogy bejöttünk. Közölte a lehető legflegmább hangon, hogy megvizsgálja. Ezek után lett egy annyira szar vérképünk, hogy már rendelték is a vért, meg a trombocitát.(hemoglobin 65, trombocita 5) Azt sem engedték meg, hogy Ákost elvigyem, a bejárati padon vártuk nagyit. Ilenkor sajnálom igazán, hogy nem volt nálam digtofon. Mikor a vérkép után találkoztunk és megkérdeztem, hogy ugye mégsem jöttünk feleslegesen ( miután jó, hogy ki nem dobott) közölte, hogy ő nem azt mondta, csak hogy nem ügyeletbe kell jönni hanem 4 óra előtt. Persze az eredeti beszélgetésben ez a 4 óra el sem hangzott, meg fél év után ezt most hallom először. Különben meg akkor kell jönni, ha a gyerek nincs jól, és végképp nem fogom beültetni a forró kocsiba a délutáni kánikulába, csak azért mert az ügyeletes doktornőnek nincs kedve dolgozni. Persze ott annyira elképedtem, hogy nem jutottak eszembe ezek az észérvek, csak néztem döbbenten.
Ja a fekélyes nyelvére megkérdezte, hogy ráharapott-e. Mondtam, hogy nem csak citopén. Mint aki most lát ilyet először. Meg is kérdeztem a nővéreket, hogy ki ez az orvos, talán vmi medikus? Persze annyira már nem is fiatal. Egyszerűen elképesztő, mekkora hülyéket engednek oda hétvégén.
Persze másnapra Bori lázas is volt, fájt is a hasija. Szerencse, hogy olyan erős a kis szervezete, hogy nem egészen 4 nap alatt összeszedte magát és nem kapott semmilyen fertőzést.
A kezelő orvosunkkal nem találkoztunk a 4 nap alatt, a másik doki bejött reggelente, hogy minden rendben van-e. Asszem egyáltalán nem érdekelte őket, mi lesz velünk, el sem köszöntünk..
Arra a kérésemre, hogy kéne egy MR kontroll, hogy lássuk mennyit hatott az új gyógyszer, azt felelték, hogy bár ez nekem - anyukának, érdekes információ, de nekik nem, mert a kezelés folytatását, már nem befolyásolja, hiszen úgyis megyünk ki. Gondoltam attól még fontos lehetne a hatás, hogy mit is értünk el, de ez csak nekem fontos, mint megtudtam. Legalább nem áltatnak, hogy őket is érdekli..
Szóval most van 10 napunk itthon..Az már majdnem egy nyaralás.
Most apa is itthon lesz velünk ,de csak egy hétig, mert közben kiderült ő is beteg, 16.-án műtik. Mi 19.-én megyünk ki.
Addig is olyan jó lesz kicsit itthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése