2011. december 30., péntek

Utolsó napok

Gyorsan telnek a napok, holnap után utazunk! Nagyon izgulunk, már csak 6 nap a műtét, szegény kicsi lányom, ha tudná mi vár rá. Mondtuk neki, hogy elmegyünk egy bácsihoz, aki kiveszi a pocakjából a fájdalmat. Addig is próbáljuk kihasználni az időt, aztán már úgysem fog tudni egy ideig fickándozni.
Apa kicsi lánya..




 és persze fia:


2011. december 28., szerda

Síelés

Ma elmentünk a közelben egy kis síelésre, csak hogy vmi szép helyen is legyünk, jó levegőn. Gyönyörű idő volt, és bár mi nem jutottunk oda a gyerkőcök mellett, hogy csússzunk is, azért mindenképp jól éreztük magunkat.



Azt is megtudtuk, hogy Ákos inkább a hógolyózás híve mint a síelésé, főleg miután egy oktató begyömöszölt egy kis rénszarvast a térdei közé és közölte, hogy próbáljon meg úgy lecsúszni, hogy nem esik ki a térde közül. A végén közölte, hogy utálja a szarvast, ne is lássa többet, és ő most bizony elmegy hóembert építeni, mert ez a síelés ez vacak.

2011. december 27., kedd

82es trombi!!

Végre a mai kontroll eredménye: 82 trombi, 3.5 leuko, 99 hemogl. Indulhatunk Munchenbe! Meg is van az időpont, 3.án CT, 5.én műtét. Már csak betegség nélkül kell megúsznunk ezt az 5 napot.








2011. december 25., vasárnap

Angyó kössz!

Kint maradtunk végül Bécsben. Bori trombija stagnál 30 körül, stabil, de még nem emelkedik.
 Szóval nem jutottunk ki Münchenbe még, most január első hetére vagyunk betervezve, de minden Boritól függ.
A karácsonyunk békésen telik, valójában mindegy hol is vagyunk helyileg csak a gyerekek jól legyenek. Tavaly ilyenkor én a mentőben robogtam a kórházba Ákival tüdőgyuszival, Bori meg 27.-én kapta az első kemót. Ehhez képest most nyugodtan ünnepelünk. Ákos és Bori minden ajándékot külön megköszönt az angyalkának, nagyon cukik voltak. Pár kép bizonyságul:





Boldog Karácsonyt mindenkinek!

2011. december 14., szerda

Karácsonyi kedvesség

Ma olyan megható dolog történt velem, hogy gondoltam itt is megosztom.
Mint mindenütt Bécsben itt nálunk a templom téren is van egy kis Karácsonyi vásár. Csak 6 bódéból áll az egész, nagyon családias, lehet forralt bort inni és mindig álldogál pár ember, de sosincs tömeg. Minden este 6-kor van a templom kivilágított kapujában egy kis koncert. Mivel van ott egy kis játszótér is, gyakran leszaladunk a gyerekekkel sétálni.
 Ma is lementünk nézelődni, játszózni, meg szaladgálni. Az egyik bódéban egy hölgy a saját gyöngyből fűzött ékszereit árulta. Olyan szépek voltak, hogy míg megcsodáltam őket, beszédbe elegyedtem a hölggyel. Szó szót követett és végül én is elmondtam miért vagyunk itt Bécsben. Mikor végül elbúcsúztunk gyorsan becsomagolt egy nyakláncot és nekem adta, mondván, hogy boldog Karácsonyt. Én annyira meghatódtam a kedvességén, hogy könnybe lábadt a szemem, meg persze neki is. Olyan jó ilyen kedves emberekkel találkozni, olyan sok boldogságot és erőt adnak. Köszönöm neki ezt a csodálatos érzést!

Mindez még nem az egyetlen jó dolog, ami történt velünk. Felhívtam a héten egy ovit, ahol működik magyar csoport, és bár tele vannak, az óvoda vezető hölgy azt mondta esetünkben kivételt tesznek és beveszik januártól Ákost. Annyira kedves volt, bár remélem addigra talán már nem is kell itt lennünk.
Bori trombija hétfőn 11re csökkent, kapott hát megint, holnap jönnek ki megint hozzánk vért venni. Kezelő orvosunk szerint nem valószínű, hogy Karácsony előtt elérje a műthető állapotot, ami min. 80-as trombi lenne. Ha mégis, Münchenben várnak minket még jövő héten is..


2011. december 8., csütörtök

MRI

Megkaptuk tegnap a választ, a daganat nem változott! Hurrá! Annyira féltem, hogy esetleg nőtt, így talán még nem lesz késő mire kijutunk a sebészhez.

A sebész azt írta, hogy megpróbálja elintézni, hogy még Karácsony előtt sikerüljön megműteni Borit. Most várjuk a választ..

2011. december 5., hétfő

Itt járt a Mikulás


Sajnos úgy néz ki, hogy nem tudunk elutazni a héten Münchenbe, Bori trombija 14, hemoglobin 76.
Holnap kap mindkettőt és írok a sebésznek is hogy egyeztessük a továbbiakat.
Közben marad a rettegés az MR eredményektől.

2011. december 4., vasárnap

Műtétre várva

Megkaptuk a választ, a sebész elvállalta a műtétet. Csütörtökre, december 8.-ra kaptunk időpontot, csak az a baj hogy Borinak nagyon rossz a vérképe. Sajnos idén ez az utolsó műtéti időpont, mert utána már nincs aneszteziológus. Tehát, ha erre nem tudunk kimenni, akkor legközelebb januárban.
Mindent összevetve nagyon nehéz hét áll a hátunk mögött, azért is nem tudtam írni.
Ákos egész héten beteg volt, vasárnap éjjel lett igen magas láza, és miután még szerdán is tartotta magát, csütörtökön megmutattam a kórházban. Megnyugtattak, hogy csak vírus fertőzés nem kell tenni semmit. Szerencsére másnapra tényleg jobban lett. Viszont így egész héten nagyon rosszul aludtunk, még vizes lepedőt is kapott szegény. Persze igazi kis hősként tűrte a megpróbáltatásokat.
Sajnos Borival is gyakorlatilag minden nap be kellett mennünk, és mivel Ákos is velünk volt, mindig egy kis szobában elkülönítve kuksoltunk. A csoda az egészben, hogy Bori nem kapott el semmit, pedig igencsak rossz vérképe volt a héten.
A negatív rekord a csütörtök volt, amikor Borival MRI-re kellett menni, ahova Ákos nem jöhetett. Persze a gyermek megörző néni Magyarországon, a kórházban meg csak egy ellenszenves szociális munkást tudtak felajánlani, persze németül. És ekkor jött az Isteni segítség az itt megismert család képében. Szerncsére új barátnőm éppen ráért aznap és szívesen vigyázott Ákosra. Nem mindegy kire bízom Ákost, így nagyon örülök, hogy náluk jó helyen tudhattam, ahol ő is jól érezte magát. Köszönjük a segítséget. Megérkezve Borival viszont még vissza kellett menni Ákossal is. Legnagyobb meglepetésemre Bori szívesen maradt náluk, sőt ő döntött így mikor megkérdeztem. Szépen át is aludta azt a 3 órát míg Ákossal elvoltunk.
Pénteken sikerült végre beszélnem a kezelő orvosunkkal, aki szerint nagyon veszélyes lenne ilyen vérképpel a műtét, megvárjuk hát a hétfőt. Persze mi csak akkor visszük el Borit, ha mindenki áldását adja rá, talán nem múlik már ezen az egy hónapon semmi, vagy ha igen akkor már most is késő lenne.
Hétfőn elküldöm a vérképet és megkérem, hogy beszéljék meg egymással az orvosok az optimális időpontot.
Szerencsére pénteken megint a segítségünkre sietett egy müncheni lány,aki már beadta az új MRI felvételeinket, jövő hétre ennek is meglesz az eredménye. Köszönjük az ő segítségét is. :)