2011. december 4., vasárnap

Műtétre várva

Megkaptuk a választ, a sebész elvállalta a műtétet. Csütörtökre, december 8.-ra kaptunk időpontot, csak az a baj hogy Borinak nagyon rossz a vérképe. Sajnos idén ez az utolsó műtéti időpont, mert utána már nincs aneszteziológus. Tehát, ha erre nem tudunk kimenni, akkor legközelebb januárban.
Mindent összevetve nagyon nehéz hét áll a hátunk mögött, azért is nem tudtam írni.
Ákos egész héten beteg volt, vasárnap éjjel lett igen magas láza, és miután még szerdán is tartotta magát, csütörtökön megmutattam a kórházban. Megnyugtattak, hogy csak vírus fertőzés nem kell tenni semmit. Szerencsére másnapra tényleg jobban lett. Viszont így egész héten nagyon rosszul aludtunk, még vizes lepedőt is kapott szegény. Persze igazi kis hősként tűrte a megpróbáltatásokat.
Sajnos Borival is gyakorlatilag minden nap be kellett mennünk, és mivel Ákos is velünk volt, mindig egy kis szobában elkülönítve kuksoltunk. A csoda az egészben, hogy Bori nem kapott el semmit, pedig igencsak rossz vérképe volt a héten.
A negatív rekord a csütörtök volt, amikor Borival MRI-re kellett menni, ahova Ákos nem jöhetett. Persze a gyermek megörző néni Magyarországon, a kórházban meg csak egy ellenszenves szociális munkást tudtak felajánlani, persze németül. És ekkor jött az Isteni segítség az itt megismert család képében. Szerncsére új barátnőm éppen ráért aznap és szívesen vigyázott Ákosra. Nem mindegy kire bízom Ákost, így nagyon örülök, hogy náluk jó helyen tudhattam, ahol ő is jól érezte magát. Köszönjük a segítséget. Megérkezve Borival viszont még vissza kellett menni Ákossal is. Legnagyobb meglepetésemre Bori szívesen maradt náluk, sőt ő döntött így mikor megkérdeztem. Szépen át is aludta azt a 3 órát míg Ákossal elvoltunk.
Pénteken sikerült végre beszélnem a kezelő orvosunkkal, aki szerint nagyon veszélyes lenne ilyen vérképpel a műtét, megvárjuk hát a hétfőt. Persze mi csak akkor visszük el Borit, ha mindenki áldását adja rá, talán nem múlik már ezen az egy hónapon semmi, vagy ha igen akkor már most is késő lenne.
Hétfőn elküldöm a vérképet és megkérem, hogy beszéljék meg egymással az orvosok az optimális időpontot.
Szerencsére pénteken megint a segítségünkre sietett egy müncheni lány,aki már beadta az új MRI felvételeinket, jövő hétre ennek is meglesz az eredménye. Köszönjük az ő segítségét is. :)

2 megjegyzés:

  1. Sziasztok.Örömmel olvasom írásod.Na látod hogy sikerült?...Ha meg a héten nem sikerül kimenni én úgy gondolom azt az élet irányítja.Pár héttel később már nem számít.Ott meg jó kezekben vagytok.De remélem az ünnepekre haza tudtok jönni.Kitartást kívánok,és sok mikulást a gyerekeknek.Puszi.

    VálaszTörlés
  2. Ugyan ebben a cipőben járunk. 10 éves neuroblastomás kisfiú anyukája vagyok és nagyon érdekel a Münchenbe való kijutás útja-módja. Ha időd és energiád engedi, megköszönném,ha felvehetném a kapcsolatot veled emailben. De Petris Ágnes, Budapest email: depetris.agnes@gmail.com

    VálaszTörlés