Tegnap kihúzták Borika hasijából az utolsó csövet is! Azóta nem kap antibiotikumot és infúzióban tápanyagokat sem. Tehát csak sima folyadékot kap éjszakánként, nappal bedig semmit.
Hétfőn még csinálnak ultrahangot, és kicsit várnak, hogy hogyan eszik, aztán sejtésem szerint haza engednek, bár erről még nem kaptunk semmilyen hivatalos infót. Annyi biztos, hogy 3 hónap múlva vissza kell jönnünk ide kontrollra, addig pedig csak otthon kell gyógyszert szedni maximum.
Elmesélem még mai autó visszaszerzési akciómat, bár nem tartozik szorosan ide, de annyira vicces volt.
Ugyebár elszállították pár napja a járgányt a kórház kertjéből, mert nem tudták miért áll itt annyi ideje és kié. Adtak egy papírt, elmentünk másik magyar család apukájával, szerencsére kocsival, a megadott címre, ahol is nem egy autó telepet találtunk, hanem egy foghíjas bácsi lakását, aki eltrélerezte. Kérdezte mit akarok, mondtam a kocsimat, mire, hogy adjam a pénzt, akkor megmondja hol van. (120€). Kiderült, hogy itt az a szokás, hogy csak elviszik egy külvárosi utcába a kocsit és lerakják. Szerencsére tényleg ott volt, ahol mondta, csak éppen lemerült az aksija. Szerencsétlenkedtünk egy sort, aztán éppen elindultunk volna kábelt venni és feltölteni a másikról, ha másik apuka nem zárja be a kulcsát a saját kocsijába. Na itt már csak nevetni tudtunk, ilyen nincs is. A sarkon volt egy kis söröző bementünk inni egy sört, meg segítséget kérni. Szerencsére a horvát tulajdonos nagyon rendes volt, kihívta az itteni autóklubbot, mondván, hogy a rokonai vagyunk és oldják meg a helyzetet. Jöttek is egy óra múlva engem feltölteni, a másik kocsit meg egy célszerszámmal, hatalmas merev drót és 2 ék, kinyitni. Így kis izgalommal, meg pár órás csúszással megúsztuk a helyzetet. Milyen jó, hogy mindenütt vannak ilyen rendes emberek!
Csak szegény Borikám sírt kétségbeesetten a mamája után. De aztán jól megvigasztalódott.. :)
Hétfőn még csinálnak ultrahangot, és kicsit várnak, hogy hogyan eszik, aztán sejtésem szerint haza engednek, bár erről még nem kaptunk semmilyen hivatalos infót. Annyi biztos, hogy 3 hónap múlva vissza kell jönnünk ide kontrollra, addig pedig csak otthon kell gyógyszert szedni maximum.
Elmesélem még mai autó visszaszerzési akciómat, bár nem tartozik szorosan ide, de annyira vicces volt.
Ugyebár elszállították pár napja a járgányt a kórház kertjéből, mert nem tudták miért áll itt annyi ideje és kié. Adtak egy papírt, elmentünk másik magyar család apukájával, szerencsére kocsival, a megadott címre, ahol is nem egy autó telepet találtunk, hanem egy foghíjas bácsi lakását, aki eltrélerezte. Kérdezte mit akarok, mondtam a kocsimat, mire, hogy adjam a pénzt, akkor megmondja hol van. (120€). Kiderült, hogy itt az a szokás, hogy csak elviszik egy külvárosi utcába a kocsit és lerakják. Szerencsére tényleg ott volt, ahol mondta, csak éppen lemerült az aksija. Szerencsétlenkedtünk egy sort, aztán éppen elindultunk volna kábelt venni és feltölteni a másikról, ha másik apuka nem zárja be a kulcsát a saját kocsijába. Na itt már csak nevetni tudtunk, ilyen nincs is. A sarkon volt egy kis söröző bementünk inni egy sört, meg segítséget kérni. Szerencsére a horvát tulajdonos nagyon rendes volt, kihívta az itteni autóklubbot, mondván, hogy a rokonai vagyunk és oldják meg a helyzetet. Jöttek is egy óra múlva engem feltölteni, a másik kocsit meg egy célszerszámmal, hatalmas merev drót és 2 ék, kinyitni. Így kis izgalommal, meg pár órás csúszással megúsztuk a helyzetet. Milyen jó, hogy mindenütt vannak ilyen rendes emberek!
Csak szegény Borikám sírt kétségbeesetten a mamája után. De aztán jól megvigasztalódott.. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése