Ma történelmi pillanathoz érkeztünk betegségünk történetében, kihúzták Borika porttűjét, lekötötték az infúziót és véget vetettek a diétának. Pont jól jött, hogy ungarische Gulash volt ebédre nokival, meg fánk, Borika jól bekajált belőle és még a hasa sem ment különösebben. Holnap csinál még kedvenc doki nénink egy ultrahangot, aztán KIKÖLTÖZHETÜNK az Omnibusba a szülői szállásra. (Persze ha mindent rendben találnak.) Szóval még azért nem haza, de már majdnem...Annyira örültem, hogy majdnem elsírtam magam. Borika többször megkérdezte, mikor egy-egy nővérke elment mellette, hogy hozzák-e az infúziót, nagyon örült, hogy nincs többet infúzió.
Alig tudom elhinni, hogy talán vége, lehet, hogy meggyógyulunk. (Persze még azért nincs teljesen vége, de legalább egyenlőre)
Köszönöm mindenkinek, aki velünk drukkolt és imádkozott értünk, meg is lett az eredménye! Persze azért nem abbahagyni! :)
Az első amit csövek és tűk nélkül csináltunk egy kiadós lubickolás volt rengeteg meleg vizben:
Alig tudom elhinni, hogy talán vége, lehet, hogy meggyógyulunk. (Persze még azért nincs teljesen vége, de legalább egyenlőre)
Köszönöm mindenkinek, aki velünk drukkolt és imádkozott értünk, meg is lett az eredménye! Persze azért nem abbahagyni! :)
Hajrá!!
VálaszTörlésörülök Nektek! csak így tovább! :-)
VálaszTörlés