Holnap megint megyünk vissza Bécsbe, mert szerdán kontroll lesz. Egy napra kicsit soknak tűnt volna az utazás, mert ha oda-vissza megyünk, és 6 órát autózunk, akkor addig Bori étlen-szomjan van. Nem tudom mennyi lehet most a súlya, de próbálkozunk betartani mindent és rendszeresen töltögetem a szondájába, hol a répalevet, hol a tápszert. Persze ehhez az kéne, hogy egész nap semmi más dolgom ne legyen, és végre haza keveredjünk rendben a saját otthonunkba. Sajnos a házunk most annyira piszkos és elhagyatott, hogy előbb még rendbe kell hoznom, de lassan ki fog ez alakulni. Addig is megpróbálom megbeszélni, hogy ne kelljen 5 naponta oda járni, csak azért, hogy lemérjék, mert ez a gyereknek is nagyon fárasztó és az etetésének sem tesz jót.
Lassan kezdek megbarátkozni a szondával is. Szerencsére ő is megszokta, hogy ott van a csövecske az orrában, meg nagyon praktikus is, hogy folyamatosan kis mennyiségeket tudok neki adni, függetlenül attól, hogy ő megissza-e. Éjszakára meg kérek egy infúziós pumpát, hogy egyenletesen tudjam adagolni, a tápszert, mert most nagyon nehéz beállítani a cseppszámot.
Lassan kezdek megbarátkozni a szondával is. Szerencsére ő is megszokta, hogy ott van a csövecske az orrában, meg nagyon praktikus is, hogy folyamatosan kis mennyiségeket tudok neki adni, függetlenül attól, hogy ő megissza-e. Éjszakára meg kérek egy infúziós pumpát, hogy egyenletesen tudjam adagolni, a tápszert, mert most nagyon nehéz beállítani a cseppszámot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése