Körömgyulladás

Megint kimaradtam, de mindig olyan későn kerülök ide, hogy már leragad a szemem, mint most is, de már hiányoltak páran..
Szóval az történt, hogy szombaton balga módon levágtam Bori körmét, mint eddig gyakorta. Nem is volt semmi gond vasárnap éjjelig, amikor egész éjjel sírdogált a drága, hogy fáj a lábija, anya maszi. Masziztam félálomban, de nem értettem miért, azt hittem a gyógyszertől van. Aztán másnap a kontrollon mondtam mi a helyzet, de még mindig nem tűnt fel hogy piros lenne. Mert persze annyira azt hittem, hogy biztos áttét, hogy fel sem merült, hogy begyulladt. Meg is röntgenezték, mire eszembe jutott alaposabban megnézni, hogy a nagylábujja piros és dagadt. Hazamentünk, gyógyszert váltottunk, aztán estére csak maradt az erős fájdalom, meg jött a láz is hirtelen. Na akkor már pakoltam. Mire beértünk 39.5 lett. Azóta itt van szegénykém, kapott 3 antibiotikumot, meg fájdalom csillapítót, meg persze neupogént, és mára végre el is indultak a fehérvérsejtek szépen felfelé, a gyulladás meg lefelé. Talán hétfőn ki is engednek.
 Apa leváltott 2 napra, ami jót tett nekem is, meg a kölyköknek is, mert Bori imádta apát, én meg Ákossal lehettem. Olyan más mikor csak egy gyerekre kell figyelni, és végre nem veszekednek, nincs ez az állandó fegyelmezés. Ákosom, kis aranyom örült, hogy kicsit anya csak vele van. Remélem sikerül megoldani neki itt az ovit, mert nagyon kellenének a gyerekek. Ma a parkban megismertünk egy kétnyelvű kisfiút, magyar anyukával, ott laknak nagyon közel hozzánk, jó fejnek látszanak. Talán sikerül össze járni velük, még tán bartel vigyázást is megoldunk..
Kicsit félek milyen lesz apa nélkül, mert már csak pár nap és haza megy dolgozni. Akkor aztán jöhet a szervezkedés a 2 gyerek és a kórházazás között. Szegény anyukám mégsem lehet itt állandóan és azt sosem tudni előre mikor kell bent aludnunk. Talán bent tudom Borit hagyni egyedül éjszakára.